Amikor Anna belépett a Berkenyei Panorámakert kapuján, szívét egy különleges érzés töltötte el: a rozsdás kerti díszek között bolyongva, tekintete egy pillanatra megakadt a Szederindán. Ez a gyönyörű, 120x30 centiméteres dísz, amelynek ívben hajló formái és elegáns megjelenése azonnal elvarázsolta, megállásra késztette. Átgondolta a szerepét, a lehetséges helyeit, ahová elhelyezné őket. Döntött, s vásárolt. Úgy érezte, hogy nemcsak egy dekorációt vásárolt, hanem egy időtlen darabot adhat a saját kertjének varázslatához is.
Miután hazavitte a Szederindát, rögtön elmerült a kertjében a helykeresés izgalmas feladataiban. A kert, amely eddig csodás virágokkal és gondosan nevelt növényekkel volt tele, a múlt heti nagy esőzések miatt most új kihívások elé állította. Az első évelője, amit észrevett, az a sudárzsálya volt. Ágai a virágok súlya alatt meghajlottak, a föld felé közelítettek. Anna rögtön meglátta, hogy a Szederinda milyen tökéletes támasztékot nyújtana ennek a szép növénynek. Az íves formák, amelyekről annyit ábrándozott, most már valósággá váltak, és a sudárzsálya ágait a növénytámasz szép ívben megtartotta, megőrizve annak elegáns megjelenését.
A rézsű szélén a hófehér virágú gólyaorr is felkeltette figyelmét. Az eddig mélyen bókoló növény most a réti füzény fölé hajolt, mintha el akarná takarni annak szépségét. A Szederinda itt is új szerepet kapott: támaszként szolgálva a gólyaorrnak, könnyedén tartotta a növényt, miközben a háttérben a réti füzény is elegendő élettérhez jutott. Anna mosolygott, miközben a dísz szilárd jelenléte minden egyes növényt támogató feladatot ellátott.
Az atlasz cédrus, amelyet két éve tavasszal ültetett, szintén figyelmet igényelt. Az új hajtások, amelyek idén 60 centimétert nőttek, éppen arra vártak, hogy a megfelelő irányba vezetgessék őket. Anna felismerte, hogy a Szederinda ideális segítőtárs lehet a cédrus számára is. Az ívelt dísz a kisház feletti pázsithoz vezető irányba terelte az új hajtásokat, így a növényt a megkívánt ívben megtartva növekedhetett a kertben.
Sétáját folytatva a klemátiszhoz ért, amely éppen virágzásnak indult, szintén hiányolta a támasztékot. Anna tudta, hogy a Szederinda a klemátisz mellett is jól mutatna, mint elegáns kapaszkodó, amely biztosítja a növény stabilitását, miközben virágai bájosan borítják a kert dísz nagy részét.
Azon gondolkodott, hogy elég támasztékot vásárolt-e, mert a japán szellőrózsa bizony kihajlott a macskaköves kis útra, mely a második nagy teraszhoz vezette el őt a nagy sziklás pihenőhöz. Idén a locsolórendszert újragondolta, s a nedvesebb talajt igénylő szellőrózsa töveit többször, s gazdagabban öntözhette meg segítségével. A tövistelen lepényfa könnyed lombja között kukucskáló napfény csak húzta-húzta a magasra törő, finom, karcsú alakját, s a szélben libbenő, bájos kis virágaival a tavasz hangulatával ajándékozza meg a megfáradt augusztusi látképet. Bizony, itt is jó szolgálatot tenne Szederinda, gondolta.
Ahogy végezte a munkát, megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegye az eredményt. A Szederinda mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá, és minden növény új barátot nyert a rozsdás kerti dekorációval. A kert nemcsak szebbé, de rendezettebbé is vált, és a Szederinda betöltötte mindazokat a szerepeket, melyeket Anna megálmodott neki.
A Szederinda nem csupán egy rozsdás kerti dísz volt már, hanem egy új fejezet a kert történetében. Anna boldogan nézte, ahogy a dísz átöleli a növényeket, és tudta, hogy ezzel egy különleges kapcsolatot hozott létre a saját kertjében. Minden egyes ív, minden egyes díszes részlet most az ő kertjének egyedi varázsát emelte ki, s a Szederinda hű társ volt ebben a különleges kalandban.
