A kert nemcsak a növényekről szól – hanem a gondolkodásunkról is. Az évek alatt figyelünk, tapasztalunk, tanulunk, észrevesszük, hogy bizonyos módszerek már nem működnek úgy, mint régen, vagy éppen az új ismeretek fényében van jobb megoldás.
Ahogy a világ változik, a kertészeti szokásaink is formálódnak. Amit húsz éve természetesnek vettünk, ma már másképp csináljuk – és biztos, hogy tíz év múlva is lesznek új felismerések.
Összegyűjtöttem öt dolgot, amit régen másként csináltunk – és amiben ma már előrébb járunk.
Ásás vs. talajmegőrzés
Régen: mélyásás, minden évben forgatás – a föld fellazítása évtizedekig alapvető művelet volt a konyhakertekben. A friss, morzsalékos föld látványa egyfajta elégedettséget adott, hiszen „jól megdolgoztuk”.
Ma: A talaj életével dolgozunk, nem ellene. Tudjuk, hogy minden ásás megszakítja a talajban zajló természetes folyamatokat, elpusztítja a gombahálózatokat, kiszárítja a mélyebb rétegeket. Helyette jön a mulcsozás, a no-dig (ásásmentes) módszer, a talaj szerves anyaggal való takarása, és a talajélet védelme lett a fő szempont.
Ma a jó talaj az, amit nem bolygatunk feleslegesen.
Kapálás vs. mulcsozás
Régen: A gazok ellen a kapálás volt az első számú fegyver. Minden évben újra és újra felszaggattuk a talajt, hogy megszabaduljunk a nem kívánt növényektől – ezzel viszont pont azt értük el, hogy a talaj gyorsabban kiszáradt, és a következő gyomgeneráció még erősebben jött elő.
Ma: A gyomok elleni küzdelemben az egyik legjobb szövetséges maga a talajtakarás. A mulcs – legyen az fakéreg, szalma, komposztált levél vagy aprított fa – megakadályozza a gyommagvak kikelését, védi a talajt a kiszáradástól, és javítja a talaj szerkezetét.
Ma már tudjuk: ha a föld szabadon marad, az a természet meghívása a gyomoknak.
Vízelvezetés vs. vízmegőrzés
Régen: Az volt a cél, hogy a felesleges víz minél gyorsabban eltűnjön a kertből. Árokrendszereket ástunk, hogy a csapadék „ne álljon meg”, és sok helyen a térkövezett, kavicsos területek is inkább a víz elvezetésére szolgáltak.
Ma: Rájöttünk, hogy a víz egyre nagyobb kincs, és nem elvezetni, hanem megtartani kell. Az esővízgyűjtés, a föld alatti dréncsövek, a talajba vezetett csapadék ma már egyre több kertész gondolkodásában központi szerepet kap.
Ma már nem az a kérdés, hogyan vezessük el a vizet – hanem hogyan tartsuk meg, és juttassuk el a megfelelő helyekre.
Gyep mindenek felett vs. biodiverzitás
Régen: A kert „rendezett” volt, egyenletes pázsittal, sorba ültetett tujával, minimális változatossággal. A gyep öntözése, trágyázása, gondozása külön munkát jelentett, de elvárt volt, hiszen ez volt „a szép kert”.
Ma: A fenntarthatóság és a biodiverzitás egyre fontosabb. A monokultúrás gyep helyett egyre többen hagynak helyet vadvirágos rétnek, méhlegelőknek, természetes határnövényzetnek. A „rendezettség” helyett az élőhelyteremtés lett a cél.
Ma már tudjuk: egy kert nemcsak nekünk készül, hanem az élővilág számára is.
Egynyáriak vs. évelők és önfenntartó rendszerek
Régen: Minden évben újravetettük a virágokat, új növényeket ültettünk. A kertben az egynyáriak domináltak, hiszen így lehetett „mindig szép” az összkép.
Ma: Az évelő növények és az önfenntartó kertészkedés egyre inkább előtérbe kerülnek. A természetes tájképi kertekben az évelők stabilabb rendszert alkotnak, a természetes utánpótlás (önvetődő növények) pedig csökkentik az éves munkaterhet.
Ma már tudatosabban tervezünk: egy jól kialakított évelőágyás évekig szépen működik, anélkül, hogy újra kellene telepíteni.
Hova tovább? A kert örök fejlődésben van
A kertészkedés nem egy végállapot, hanem egy folyamat. Folyamatos tanulás, megfigyelés, alkalmazkodás. Amit tíz éve csináltunk, már lehet, hogy nem a legjobb módszer. A természet változik, mi pedig vele együtt tanulunk.
És ez a legszebb benne: hogy mindig van mit felfedezni, mindig van mit finomítani, és mindig van hová fejlődni.
Egy évnyi fotóanyagot görgettem végig, hogy meg tudjam Nektek mutatni a vastagon mulcsolt 3400 négyzetméternyi területet, de olyan gazdagon összeértek, összenőttek már a növénytársítások, hogy még a kora tavaszi, illetve téli képeken is csak épp kivehető a talaj 
- on lévő apríték.
